A pszichiátriai gyógyszerek és a spiritualitás

A lelki fájdalom nemcsak lélektani probléma, hanem egyúttal spirituális kérdés is. A depresszió mindig a hibás gondolati mintákból adódik, de az kétségtelen, hogy alapvetően a lélek beteg. Sokan antidepresszensokhoz nyúlnak, orvoshoz mennek gyógyszerért, vagy pszichoterapeutához járnak. De hogyan is gyógyíthat az az orvos vagy pszichoterapeuta, aki csak a materiális alapokon tanított, tudományos tanokat tanulta, és nem rendelkezik a szellemi és lelki tudatosság ismeretével, nem éli meg azt?

A lélek materiális síkon a vallás tárgykörében tartozik, azonban jelenkori társadalmunkban igen kevesen fordulnak a vallásuk felé azzal a céllal, hogy kétségbeeséseikre gyógyírt keressenek. Az intézményesült vallások, mint pld a keresztény vallású egyházak minden tekintetben lezárták azt az utat, mely a természetes, spirituális úton való gyógyuláshoz vezet.

Nemcsak a tudományos pszichiátriai módszerek, de ezen vallások is kudarcra vannak ítélve, mert nem fogadják el a lélek önvalóságát, önállóságát, nem tanítják a lelki munka szükségességét. Az érzelmi fájdalmak gyógyításának pedig ez az egyetlen igaz útja. 

A materiális orvosi szakma nem tud különbséget tenni szomorúság, lélekfájdalom és depresszió között, így egyedül csak a gyógyszerekben hisz. Klinikai depresszióról beszélnek, és mi mást csinálnának, mint kitöltetnek a pacienssel egy kérdőívet, majd gyógyszert írnak fel számára. Ez az út azonban az idegrendszeri és pszichés problémák elmélyüléséhez, az élet széteséséhez vezet.

Bizonyos, hosszú idő óta kezeletlen, elmélyült zavarok esetén, mint pld a bipoláris zavar vagy a skrizofénia, szükséges lehet átmenetileg gyógyszer alkalmazása, de sajnos ez rászokáshoz vezet, mert a materiális orvoslás nem tudja mind a mai napig gyógyítani a pszichés betegségeket. Nem véletlen, hogy tele vannak a pszichiátriák, az orvosok pedig csak a gyógyszert vagy a nyugtató injekciót, illetőleg a zárt osztályt és a felüldiagnosztizálást, az egyre erősebb gyógyszerek szedését ismerik a természetes gyógyító tudás helyett.

Sajnos találkoztam olyan, önmagát lélekgyógyász és méhnővérnek nevező személlyel is, aki azt közölte a hozzá fordulóval, hogy "Talán gyógyszert kellene szednie, vagy orvoshoz fordulnia". Sajnos továbbá a társadalom téves vagy képmutató ítélkezése, a családok és a barátok ún. "jószándékú" aggódása, illetőleg a gyógyszerek szedésére sarkalló reklámok elfogadása is sok vény nélkül kapható gyógyszerszedéshez vezet. 

A társadalom még mindig nem ismerte fel, hogy a materiális orvoslás tudása igen korlátozott és hiányos.

A lélek fájdalma természetes dolog, amit nem elrejteni kell, hanem megkeresni az okát, és feldolgozni. Az élet bizony nehéz is lehet, semmi szükség nincsen arra, hogy ne vállaljuk fel ezt a tényt, hiszen mindenki átélte. A felnőtté válás folyamatában is elveszhetünk kissé, azonban ettől még semmiképpen nem leszünk pszichésen károsodottak. Eltávozott szerettünk iránt érzett gyászfolyamatot sem kell titkolnunk, hanem meg kell élnünk. Egy válás vagy szerelmi csalódás, szakítás esetén ugyanilyen gyászfolyamatot élünk át. Sírni, zokogni teljesen természetes dolog, hiszen ezáltal a lelkünk megkönnyebbül, s tiszta gyermeki lelkünk a felszínre kerül.

A mai társadalomban nagyon sokan, nagyon könnyen ítélkeznek, megbélyegeznek, minden mély lelki szenvedést mentális zavarnak tekintenek. Mivel az érintett személy nem kap kellő időben segítséget, antidepresszánsokhoz fordul, mely nem oldja meg a problémát, de legalább az öngyilkosság felé vezet. Ebben kiemelkedően magas számot képviselnek a fiatal felnőttek.

A társadalomnak, a családoknak fel kell ismerni és el kell fogadni azt, ha ismerős, munkatárs vagy családtag lelki problémával küzd. Ítélkezés helyett az elfogadás minőségében a kibeszélő, nyugodt kommunikáció, a segítség nyújtása, az együttérzés, az ölelés és a szeretet a gyógyító út.

Aki mély fájdalommal küzd, annak mindenképpen pihenésre, nyugalomra van szüksége, jó nagy alvásokra mindaddig, amig a krízishelyzet csúcspontján túl nem jut.

Elsősorban lélek és szellem vagyunk, másodsorban pedig fizikai test. A lélek a Fényért kiált. Nem szabad közönyösen viselkednünk mások fájdalmaival szemben, és nem érdemes mást mutatni, mint amilyen lelkek valójában vagyunk. A társadalmi közönyösség és elutasítás holnap ránk is vetődhet, így hát felelősségünk van minden embertársunkra nézve annak élete gyógyulásában. Ezen az úton alakulnak ki a sok évig tartó barátságok is, hiszen az őszinte megnyilvánulásokra szükségünk van, s erre időt kell szakítani, helyet teremteni.

Ezen az úton találunk rá az öngyógyító folyamatokra is. Ha a saját magad fájdalmát letompítod elnyomod, eltitkolod, akkor érzéketlenné fogsz válni mások fájdalmának megértésére is.

Nagyon sokan szenvednek feldolgozatlan életfájdalmaik miatt alvászavarban, illetve menekülnek munkamániába. Ez bizony neuralgikák kialakulásához, vagy szívinfarktushoz vezet. 

A spirituális út, a fény és a szeretet választása az az út, mellyel gyógyítani tudjuk egymást, vagy lélekgyógyászt felkeresve a gyógyulás elérhetővé válik. 

Attól tehát, hogy nehéz időszakon mész keresztül, még nem leszel mentálisan zavarodott, pszichoszomatikus betegséggel küzdő, vagy éppen patológiás eset. 

A lelki fájdalmaknak természetesen mindig sokkal mélyebb üzenete van, mint amit a felszínen átélhetünk. A lelki fájdalmak valódi oka mindig a spiritualitásban gyökeredző erkölcsi értékrend felborulása,  a létezés mibenlétének tudattalansága, mely miatt különböző sérelmeket, fájdalmakat, igazságtalanságokat élünk meg, adunk és kapunk.

A sötétségből azonban mindig van út a Fénybe, s rátalálhatunk az öngyógyító ösvényre, mely teljes életgyógyuláshoz, valódi, örömteli önmagunkhoz vezet. 

Ha szeretnél megismerkedni a lélekgyógyászattal, szeretettel várlak a "LÉLEKVIRÁG" Holisztikus Terápia tanfolyamra, vagy a "Csakragyógyítás - Meditáció vezetés" tanfolyamra.

Szép napot kívánok,

Várnay Krisztina